Húsvét hétfő reggele sok helyen rendhagyó módon zajlott idén. Mint ahogy sok más változást is magával hozott a vírus és a karantén, a locsolás is a szűk családra, közegre szűkült idén.
Nálam miben tért el a mai nap az elmúlt évek rutinjától? Gyakorlatilag semmiben – nem kettő, hanem csak egy ember locsolt meg. (Igen, nem én vagyok a legnagyobb húsvét rajongó Magyarországon azt hiszem. Családi szokás, gyermekkoromban ezt az időszakot általában messze otthonról, a Balaton partján töltöttük – okkal.) Nem volt rokon (értsd: szülő) látogatás – de mivel rendszeresen visszük az étket anyuékhoz, így (ugyan maszkban), de szoktunk találkozni egymással. Szeretem a családomat, de a kötelező ünnepi köröket már kevésbé, így a kötetlen, kevésbé dátumhoz kötött látogatásokat sokkal többre értékelem, mint azokat a napokat amikor az egész ország útra kel.
Az idei különleges ünnep jegyében pedig jöjjön egy ide illő locsolóvers:
