Kategóriák
Egyéb kategória

Az eltűnt idők nyomában

Immár több, mint egy hónapja itthon vagyunk és csak akkor mozdulunk ki ha nagyon muszáj. Azt kell mondanom egy-két hullámvölgyet leszámítva elrepült ez az idő. A napok peregnek egymás után és néha azt érzem, hogy elveszik egy-két óra menet közben.

Tudni kell, hogy igen nagy elvárásokkal álltam neki a karanténunk időszakának (ezek többségéről pedig továbbra sem tettem le). Az elmélem, mely szerint az utazáson megspórolt időt sok hasznos tevékenységre fel lehet használni igaz – de jópár új feladat is generálódott az új helyzetünkből adódóan.

Milyen elemekkel szerettem volna (szeretném) bővíteni a mindennapokat? Alap feladatként jelent meg a mindennapi főzés, a költözés után felszereltük a házat az edzéshez szükséges dolgokkal is, van egy két folyamatban lévő tanulmányom is (mint például a fotográfusi okj, amiből már csak a vizsga van hátra) és jó pár könyv is sorakozik a polcon / e-book olvasóban, amiket már jó ideje el kéne olvasni.

A főzést úgy gondolom egészen jól megugrottuk eddig – bár az elmúlt hét során kaptam egy kis felmentést, mert legutóbb, amikor anyuékhoz vittük a bevásárlást, akkor kaptunk kb. 4-5 napra elégséges főtt ételt. Ez jól is jött mert éppen pont kicsit kimerültebb fázisomban voltam, így pár napig az ebéd készítés a kiolvasztás, melegítés, tálalás szentháromság jegyében zajlott. Ennek köszönhetően továbbra is élvezem azt hogy van egy (néha picit zajos) menő sütőnk és megérkeztek az indukciós főzőlappal is működő plusz edények.

Edzés. Ez már kicsit nehézkesebben indult be. Nem mindig egyszerű, de azért igyekszem napi egy órát szánni erre is – erre mostmár szerencsére egyre gyakrabban rá is tudom venni magamat. A cél nyilván az, hogy inkább jobb, mint rosszabb állapotban hagyjuk el a házat majd a karantén után. (Ezen a ponton eszembe jut az Index egyik cikke, amit a napokban olvastam a szerzetesekről, ami kifejezetten aktuális most a mozgásszegényebb itthonlét idején: “A portugál cisztercitáknak egy különleges tesztjük volt a túlzott kövérség kiszűrésére: akik az Alcobaca monostor étkezőjének ajtaján már nem fértek át, koplalásra voltak ítélve.”)

Mi a helyzet a többi felsorolt ponttal? Nos itt nyer értelmet a cím. Sajnos úgy tűnik, hogy picit túl sokat vártam a felszabaduló időtől. Átlag 2 – 2,5 órát töltöttünk utazással és ebbe nem nagyon lehet végtelen számú dolgot beleerőszakolni. Azért én töretlen hittel és lelkesedésel, valamit egy fejben összerakott és fél óránkát módosított napirenddel remélem, hogy valamikor majd sikerül már annyira fekete öves karanétnozóvá válnom, hogy mindenre lesz időm amit szeretnék. Idővel pedig, majd az lesz a feladat, hogy sikeresen beillesszük ezeket a mindennapjainkba akkor is, amikor vissza térünk majd a civilizációba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük