Kategóriák
Egyéb kategória

Magyar virtus

A koronavírus hatására sok minden megváltozik. Rengeteg embernek kell más munkát keresni, sok vállalkozásnak kell olyan termékeket gyártania amit eddig nem árultak. A forint árfolyama bezuhant, az élelmiszerek ára felment és vannak vállalkozások, ahol árat kell emelni.

Ezt a részét értem is. Ha nem veszik azt amit eddig adtál, akkor életben próbálsz maradni, alkalmazkodsz a helyzethez. Ha valamit külföldről szerzel be, akkor drágább lesz az árúd és ha a beszerzési ár felmegy, akkor a kész termék ára is elkezdi követni ezt a folyamatot.

Amit nem értek azok a reakciók sok esetben. Arcmaszk értékesítésébe kezd egy vállalkozás, hogy életben tudjon maradni és jön a közfelháborodás, hogy pofátlan nyerészkedők, miért nem osztják ingyen, mégis mit képzelnek? Felmegy a kész étel ára, mert pl a csirke ára is felment? Hát ők is szégyeljék össze magukat, mert hát nem látják, hogy vannak itt emberek akik nem tudják megvenni?

Kezdem azt érezni, hogy az emberekben a helyzet által kialakult feszültség levezetésének egy módja az lett, hogy másokat bántanak. Amikor pedig ez a felgyűlt frusztráció találkozik a tengernyi szabadidővel és a szélessávú internettel, akkor jön a kommentháború. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a klaviatúrát ragadók közül hányan mondták már a munkahelyükön, hogy fele ennyiért dolgoznék innentől, vagy esetleg ingyen, hogy a cégnek könnyebb legyen? Vagy támogatnak-e pénzzel szervezeteket, esetleg fel tudják-e sorolni, hogy ők mit tettek a közjó érdekében. Bár lehet, hogy csak én maradtam le valamiről és hozzám még nem jutott el a hír, hogy az adakozókat innentől ingyen szolgálják ki a boltokban…

Nem lehetne, hogy most kivételesen csak éljünk és élni hagyjunk másokat?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.