Kategóriák
Egyéb kategória

Helyzetjelentés

15 nap – ennyi ideje vagyunk már itthon. Sok minden változott ez alatt a kb 2 hét alatt.

Az első napokban még szinte folyamatosan a neten lógtunk, figyeltük a híreket. Elborzadva néztük végig szinte percről percre ahogy térdre kényszerítette a vírus az olasz egészségügyet (az onnan érkező adatok mondjuk a mai napig hihetetlenek). Minden nap ott ültünk és élőben követtük végig, hogy mit mond Müller Cecília és a férfi kórus – bár itt sok esetben nem az elmondott információ hatására szökött fel a vérnyomásom az egekbe, hanem a stílus miatt, amit egyes előadók megengedtek maguknak (Nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár? Kommunikációért? Tényleg??? Hogyan és miért?).

Aztán megváltozott valami. Valahogy picit beleszoktunk vagy belefásultunk a hírek ilyen szintű követésébe. A kezdeti felfokozott érdeklődés helyére egy rutin szerű reggeli ellenőrzés lépett, hogy hány megbetegedésnél tartunk Magyarországon, van-e valami lényeges változás, törvényi szabályozás és már megyünk is tovább, kávé, reggeli, kis terefere és irány dolgozni.

Azt gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, ami védelem is egyben. Felfoghatatlan az, hogy naponta százával, ezrével halnak meg az emberek, nullázódnak le iparágak, tömegével lesznek munkanélküleik az emberek és zárkózik be mindenki aki csak teheti egy biztonságosnak vélt kis világba. Tehetetlenség érzés van bennem. Segítenék mindenkinek, de úgy érzem nem tudok, így teszem, amit tudok. Segítek a szüleimnek, elmegyek vért adni, adakozok, hogy tudjank enni adni a menhelyen lévő állatoknak, megpróbálok egészséges maradni – mind fizikálisan, mind mentálisan – és próbálom tartani a lelket azokban is akik fontosak a számomra.

Mi fontos még jelen helyzetünkben? Hogy ne veszítsük el a humorérzékünket és tudjunk örülni annak amink van. Meg persze a hit, hogy ennek az egésznek lesz majd a végén valami tanulsága amiből tudunk kamatoztatni valamit és a világ jobb helyé válik. Ebből is látszik, hogy ahogy öregszem úgy leszek egyre szentimentálisabb – no meg kíváncsibb is, de az már egy más történet…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük