Kategóriák
Egyéb kategória

Locsolkodás 2020

Húsvét hétfő reggele sok helyen rendhagyó módon zajlott idén. Mint ahogy sok más változást is magával hozott a vírus és a karantén, a locsolás is a szűk családra, közegre szűkült idén.

Nálam miben tért el a mai nap az elmúlt évek rutinjától? Gyakorlatilag semmiben – nem kettő, hanem csak egy ember locsolt meg. (Igen, nem én vagyok a legnagyobb húsvét rajongó Magyarországon azt hiszem. Családi szokás, gyermekkoromban ezt az időszakot általában messze otthonról, a Balaton partján töltöttük – okkal.) Nem volt rokon (értsd: szülő) látogatás – de mivel rendszeresen visszük az étket anyuékhoz, így (ugyan maszkban), de szoktunk találkozni egymással. Szeretem a családomat, de a kötelező ünnepi köröket már kevésbé, így a kötetlen, kevésbé dátumhoz kötött látogatásokat sokkal többre értékelem, mint azokat a napokat amikor az egész ország útra kel.

Az idei különleges ünnep jegyében pedig jöjjön egy ide illő locsolóvers:

forrás: https://petofilive.hu/hirek/cikk/2020/04/12/digitalis-locsolas-karantenra-szabott-locsoloversikek/

Kategóriák
Egyéb kategória

Az eltűnt idők nyomában

Immár több, mint egy hónapja itthon vagyunk és csak akkor mozdulunk ki ha nagyon muszáj. Azt kell mondanom egy-két hullámvölgyet leszámítva elrepült ez az idő. A napok peregnek egymás után és néha azt érzem, hogy elveszik egy-két óra menet közben.

Tudni kell, hogy igen nagy elvárásokkal álltam neki a karanténunk időszakának (ezek többségéről pedig továbbra sem tettem le). Az elmélem, mely szerint az utazáson megspórolt időt sok hasznos tevékenységre fel lehet használni igaz – de jópár új feladat is generálódott az új helyzetünkből adódóan.

Milyen elemekkel szerettem volna (szeretném) bővíteni a mindennapokat? Alap feladatként jelent meg a mindennapi főzés, a költözés után felszereltük a házat az edzéshez szükséges dolgokkal is, van egy két folyamatban lévő tanulmányom is (mint például a fotográfusi okj, amiből már csak a vizsga van hátra) és jó pár könyv is sorakozik a polcon / e-book olvasóban, amiket már jó ideje el kéne olvasni.

A főzést úgy gondolom egészen jól megugrottuk eddig – bár az elmúlt hét során kaptam egy kis felmentést, mert legutóbb, amikor anyuékhoz vittük a bevásárlást, akkor kaptunk kb. 4-5 napra elégséges főtt ételt. Ez jól is jött mert éppen pont kicsit kimerültebb fázisomban voltam, így pár napig az ebéd készítés a kiolvasztás, melegítés, tálalás szentháromság jegyében zajlott. Ennek köszönhetően továbbra is élvezem azt hogy van egy (néha picit zajos) menő sütőnk és megérkeztek az indukciós főzőlappal is működő plusz edények.

Edzés. Ez már kicsit nehézkesebben indult be. Nem mindig egyszerű, de azért igyekszem napi egy órát szánni erre is – erre mostmár szerencsére egyre gyakrabban rá is tudom venni magamat. A cél nyilván az, hogy inkább jobb, mint rosszabb állapotban hagyjuk el a házat majd a karantén után. (Ezen a ponton eszembe jut az Index egyik cikke, amit a napokban olvastam a szerzetesekről, ami kifejezetten aktuális most a mozgásszegényebb itthonlét idején: “A portugál cisztercitáknak egy különleges tesztjük volt a túlzott kövérség kiszűrésére: akik az Alcobaca monostor étkezőjének ajtaján már nem fértek át, koplalásra voltak ítélve.”)

Mi a helyzet a többi felsorolt ponttal? Nos itt nyer értelmet a cím. Sajnos úgy tűnik, hogy picit túl sokat vártam a felszabaduló időtől. Átlag 2 – 2,5 órát töltöttünk utazással és ebbe nem nagyon lehet végtelen számú dolgot beleerőszakolni. Azért én töretlen hittel és lelkesedésel, valamit egy fejben összerakott és fél óránkát módosított napirenddel remélem, hogy valamikor majd sikerül már annyira fekete öves karanétnozóvá válnom, hogy mindenre lesz időm amit szeretnék. Idővel pedig, majd az lesz a feladat, hogy sikeresen beillesszük ezeket a mindennapjainkba akkor is, amikor vissza térünk majd a civilizációba.

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyar virtus

A koronavírus hatására sok minden megváltozik. Rengeteg embernek kell más munkát keresni, sok vállalkozásnak kell olyan termékeket gyártania amit eddig nem árultak. A forint árfolyama bezuhant, az élelmiszerek ára felment és vannak vállalkozások, ahol árat kell emelni.

Ezt a részét értem is. Ha nem veszik azt amit eddig adtál, akkor életben próbálsz maradni, alkalmazkodsz a helyzethez. Ha valamit külföldről szerzel be, akkor drágább lesz az árúd és ha a beszerzési ár felmegy, akkor a kész termék ára is elkezdi követni ezt a folyamatot.

Amit nem értek azok a reakciók sok esetben. Arcmaszk értékesítésébe kezd egy vállalkozás, hogy életben tudjon maradni és jön a közfelháborodás, hogy pofátlan nyerészkedők, miért nem osztják ingyen, mégis mit képzelnek? Felmegy a kész étel ára, mert pl a csirke ára is felment? Hát ők is szégyeljék össze magukat, mert hát nem látják, hogy vannak itt emberek akik nem tudják megvenni?

Kezdem azt érezni, hogy az emberekben a helyzet által kialakult feszültség levezetésének egy módja az lett, hogy másokat bántanak. Amikor pedig ez a felgyűlt frusztráció találkozik a tengernyi szabadidővel és a szélessávú internettel, akkor jön a kommentháború. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a klaviatúrát ragadók közül hányan mondták már a munkahelyükön, hogy fele ennyiért dolgoznék innentől, vagy esetleg ingyen, hogy a cégnek könnyebb legyen? Vagy támogatnak-e pénzzel szervezeteket, esetleg fel tudják-e sorolni, hogy ők mit tettek a közjó érdekében. Bár lehet, hogy csak én maradtam le valamiről és hozzám még nem jutott el a hír, hogy az adakozókat innentől ingyen szolgálják ki a boltokban…

Nem lehetne, hogy most kivételesen csak éljünk és élni hagyjunk másokat?

Kategóriák
Egyéb kategória

Some fun

Egy kicsit könnyedebb témaként ma reggel rá kellett ébrednem, hogy teljes mértékben bele szocializálódtam a karanténunkba. Már akkor is gyanús volt, amikor tegnap éjszaka álmomban elutazta és az álom felénél azt vettem észre, hogy papucsban vagyok, de hivatalossá akkor vált, amikor ma reggelre azt álmodtam, hogy itthon voltunk és nem csináltunk semmit sem. Már álmomban sem hagogy el a ház területét. Egyszer régen valaki azt mondta nekem, hogy ha majd igazán jól beszélek angolul, akkor majd néha álmodni is angolul fogok. Nos, ezek szerint egészen magas szintre jutottam már el (az elmebajban – ja, nem) a karantén elsajátításában.

De hogyan is lehetne kiegyensúlyozottan eltölteni a ránk váró “szociális böjtöt”? Számos lehetőség közül választhatunk: elolvashatjuk a már régóta kinézett könyvet (vagy akár az összes olyan könyvet amit olvasatlanul áll a pocon), sportolhatunk beltéren vagy akár kültéren is (erre még az új szabályok között is megvan a lehetőség, mondjuk a csapat sportok már csak online felületeken lehetségesek) és társasozhatunk is akár, ha találunk olyan játékot, amihez van elég családtagunk otthon. Tavaly karácsonyra megkaptunk magunktól A Mars Terraformálása társast, és kaptunk egy baráti jótanácsot is mellé, hogy ha játszani szeretnénk vele, akkor első alkalommal legalább egy napot szánjunk a játékkal való ismerkedésre. Ezt a tanácsot annyira komolyan vettük, hogy azóta is bontatlanul áll a játék a szekrényben, várva arra amikor lesz elég időnk. Nekünk a jelenlegi helyzetben ez lett az egyik kitűzött cél – talán most fogunk már rá időt találni.

A másik játék, ami nagyon foglalkoztat az egy igen “aktuális” társas: a Pandemic. Kifejezett előnye, hogy ezt a játékot is lehet ketten játszani és online házhozszállítással is meg lehet rendelni. Kész szerencse, hogy a szülinapom időpontja is vészesen közeleg.

Már ha érti, akinek értenie kell, amit érteni kell. Vagy mi a szösz.

Kategóriák
Egyéb kategória

Helyzetjelentés

15 nap – ennyi ideje vagyunk már itthon. Sok minden változott ez alatt a kb 2 hét alatt.

Az első napokban még szinte folyamatosan a neten lógtunk, figyeltük a híreket. Elborzadva néztük végig szinte percről percre ahogy térdre kényszerítette a vírus az olasz egészségügyet (az onnan érkező adatok mondjuk a mai napig hihetetlenek). Minden nap ott ültünk és élőben követtük végig, hogy mit mond Müller Cecília és a férfi kórus – bár itt sok esetben nem az elmondott információ hatására szökött fel a vérnyomásom az egekbe, hanem a stílus miatt, amit egyes előadók megengedtek maguknak (Nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár? Kommunikációért? Tényleg??? Hogyan és miért?).

Aztán megváltozott valami. Valahogy picit beleszoktunk vagy belefásultunk a hírek ilyen szintű követésébe. A kezdeti felfokozott érdeklődés helyére egy rutin szerű reggeli ellenőrzés lépett, hogy hány megbetegedésnél tartunk Magyarországon, van-e valami lényeges változás, törvényi szabályozás és már megyünk is tovább, kávé, reggeli, kis terefere és irány dolgozni.

Azt gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, ami védelem is egyben. Felfoghatatlan az, hogy naponta százával, ezrével halnak meg az emberek, nullázódnak le iparágak, tömegével lesznek munkanélküleik az emberek és zárkózik be mindenki aki csak teheti egy biztonságosnak vélt kis világba. Tehetetlenség érzés van bennem. Segítenék mindenkinek, de úgy érzem nem tudok, így teszem, amit tudok. Segítek a szüleimnek, elmegyek vért adni, adakozok, hogy tudjank enni adni a menhelyen lévő állatoknak, megpróbálok egészséges maradni – mind fizikálisan, mind mentálisan – és próbálom tartani a lelket azokban is akik fontosak a számomra.

Mi fontos még jelen helyzetünkben? Hogy ne veszítsük el a humorérzékünket és tudjunk örülni annak amink van. Meg persze a hit, hogy ennek az egésznek lesz majd a végén valami tanulsága amiből tudunk kamatoztatni valamit és a világ jobb helyé válik. Ebből is látszik, hogy ahogy öregszem úgy leszek egyre szentimentálisabb – no meg kíváncsibb is, de az már egy más történet…

Kategóriák
Közérdekű közlemény

Lenni vagy nem lenni

…az itt a kérdés. Mostanában ez leginkább úgy hangzik el, hogy kell-e maszkot viselni vagy nem kell? Ha kell akkor milyet? Ha pedig úgy döntünk, hogy szeretnénk és azt is tudjuk, hogy milyet (és véletlenül van is olyan maszkunk), akkor hogyan viseljük és meddig is véd meg minket?

Alsó hangon ezzel a témával naponta legalább egyszer szembe találkoztam az elmúlt időszakban és igazán én sem tudtam dűlőre jutni. Az internet csodája, hogy mindenre van alátámasztó adat és annak az ellenkezőjére is számos bizonyítékot találhatunk, ha kitartóan keresünk. Az elmúlt 10 évben elég sokszor tartottam előadást a védőfelszerelések biztonságos használatáról (igaz a növényvédelem tekintetében), szóval az FFP2 és FFP3 kifejezések nem voltak ismeretlenek a számomra, de nem vagyok orvos, nem vagyok virológus és a számos helyről jövő, eltérő információ morzsák kezdtek lassan maguk alá temetni.

Ma reggel az egyik rádió adón is ez volt a téma, és az ott hallottak kicsit tisztábbá tették a képet. Az interjúban többek között melegen ajánlották, hogy akit érdekel a téma, az nézzen körül a WHO oldalán és hazaérve én pontosan ezt is tettem. Összefoglalva, hogy mit tanultam:

  • Megvéd az orvosi maszk a vírustól? Önmagában nem, csak ha betartjuk az összes többi javaslatot is, amik manapság a csapból is folynak.
  • Mik is ezek a javaslatok? Fertőtlenítsük a kezünket (alkoholos kézfertőtlenítő, szappanos kézmosás) és tartsuk meg a kellő távolságot másoktól (leánykori nevén: social distancing).
  • Mit tudunk még tenni a magunk és családunk egészsége érdekében? A kinti cipőt ne vigyük be, szükség esetén fertőtlenítsük, a ruhákat amikben kint jártunk mossuk ki, vasaljuk ki vagy tegyük félre 1-2 napra, hogy az esetlegesen rajta maradt kórókozók elpusztuljanak. Fertőtlenítsük a kocsi kulcsot, telefont és minden más használati tárgyat ami velünk volt és ha lehet akkor fürödjünk meg hazaérkezés után. És kézmosás, kézmosás, kézmosás…
  • Mikor használjunk maszkot? Leginkább akkor ha betegek vagyunk vagy betegekkel érintkezünk.
  • Melyik maszk mire jó? Egyszerűen megfogalmazva az orvosi maszk a rádióban hallottak alapján nem engedi ki a vírust, az FFP3 maszk pedig nem engedik be a vírust – de például ha a használója fertőzött akkor nem védi meg a körülötte lévőket.
  • Hogyan használjuk a maszkokat? Na ezt kéne mindenkinek jól megtanulnia aki úgy dönt, hogy maszkot visel. 1. Mielött felteszed a maszkod alaposan tisztítsd meg a kezed. 2. Ellenőrizd, hogy úgy áll-e a maszk ahogy fel kell tenni. 3. Illeszd az orrodhoz és utána igazítsd le az állad alá. 4. NE taperold az arcodat (ezt amúgy általánosságban jó betartani manapság)! Ha mégis megérinted akkor pedig irány kezet mosni. 5. Levételnél ne érjünk hozzá a maszkhoz és azonnal dobjuk is ki (vagy ha többször használatok akkor a megfelelő körültekintéssel és újabb tucatnyi kézmosással fertőtlenítsük). 6. Gondolom már mindenki sejti, hogy mi jön: igen, mossuk meg a kezünket alaposan szappannal. (A videóban a WHO oldalán nagyon jól elmutogatja a hölgy, ajánlom mindenki figyelmébe.)

Összefoglalva: a magam részéről, ha ki kell mozdulnom, akkor olyan maszkot fogok viselni ami abban segít, hogy ne fertőzzek meg senkit, ha tudtomon kívül fertőzött vagyok, a magam védelme érdekében pedig igyekszem betartani minden olyan előírást amit fentebb már említettem. Egy személyes tapasztalattal zárom soraimat: a szappan, kézfertőtlenítő és egyéb 120 %-os vírusölő hatékonyságot ígérő alkoholban gazdag szerek mellé szerezzen be mindenki hidratáló kézkrémet is, ha nem szeretné, hogy a szuper tisztaságérzet mellé olyan bőrszárasság is társuljon, amit egy ezer éves múmia is megirigyelne.

Forrás és még sok hasznos információ: https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019/advice-for-public/when-and-how-to-use-masks

Update: a Magyar Vöröskereszt is készített egy videót a maszk használatáról, itt lehet megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=WiCdNeuluvY&fbclid=IwAR0FM0l66Eh1dBl0USxkibwSkyvpAMf3AGi2L6pPrcrxPsmC0B2bjBrsWnI

Kategóriák
Egyéb kategória

Tavasz

“Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.” Ernest Hemingway

Ugyan már jó pár hete megkezdődött a tavasz, de ezt igen könnyű elfelejteni, ha leginkább csak arra van rálátásunk amit az ablakból látunk, és ez történetesen az elmúlt napokban leginkább kellemesen szállingózó hó volt. Nem annyira régen költöztünk oda ahol most lakunk, így az udvart fű, bokrok és fák helyett még apróra töredezett építkezési hulladék borítja, amin nem igazán lehet megfigyelni az évszakok változását. Öröm az ürömben, hogy ha majd kezdünk végképp becsavarodni a bezártságtól, akkor elérhető közelségben lesz egy új hobbi, és mint modern kori Hamupipőkék kivonulhatunk majd a kertbe összeszedegetni az apró kövecskéket. (Igen, már önkéntes karanténunk első napjaiban kitűztem magam elé jó pár tervet, de ezeknek a megvalósítása – a főzést leszámítva – finoman szólva sem halad a legjobb úton.)

Az előbb említett okok miatt eddig nem nagyon találtam magam szembe azzal a ténnyel, hogy tavasz van. Egészen a mai napig. A családi élelmiszer ellátást úgy oldjuk meg, hogy szépen megkérjük a Tescot, hogy hozza ki nekünk amire vágyunk és ők ki is hozzák (a megrendelt árú kb 70 %-át). A maradék dolgokat, amiket nem tudtunk megrendelni (vagy nem érkezett meg) azt pedig egy gyors nagybevásárlás keretében szerezzük be. Szüleim korukból és édesapám egészségügyi állapotából adódóan már le vannak tiltva minden a ház kerítésén kívüli tevékenységről, így hozzájuk én viszem el azt amire szükségük van – az első ilyen szállítmány kézbesítése ma történt meg.

De hogy is kapcsolódik a bevásárlás a tavaszhoz? Valószínűleg az elmúlt két hét “szobafogsága” is hozzájárul ahhoz, hogy ma elemi erővel csapott arcon a tény, hogy amerre csak jártam virágzó fákkal találtam magam szembe. Nagyon jól esett kicsit világot (virágot) látni, még ha csak a kocsi ablakából néztem is a természet ébredését. Hazaérve gyorsan vetettünk is egy kis csili magot – reméljük idén nem felejtem el kertész létemre locsolni a palántákat.

Kategóriák
Egyéb kategória

“Itt maradok, míg meg nem fordul a szél…”

– mondta kurtán Mary Poppins.

Nagyon úgy tűnik, hogy a koronavírus által okozott változások is velünk maradnak egy jó darabig – és megoszlanak a vélemények arról, hogy mi is fogja majd “elfújni” innen: vakcina, gyógyszer, a nyári meleg vagy valami más esetleg, de az biztos, hogy egyelőre meg kell barátkoznunk a jelenlegi helyzettel.

Tudom, hogy rengeteg borzalmas dolgott hozott magával a vírus, de én szerencsésnek érzem magam a szerencsétlenségben, hiszen tudunk itthonról dolgozni, így macska dorombol az ölemben miközben püffölöm a klaviatúrát, az open officet leváltotta a privát iroda és családi ebédek vannak a munkahelyi kantinozás helyett. Párom kisfia óvodás, így nem az ige ragozást és a maradékos osztást, hanem az évszakok nevét, ovis dalokat és színezést kell gyakorolnunk vele. Emellett két hónapja költöztünk ki Budapestről, van kert (más kérdés, hogy milyen állapotban…) és pár száz méter sétányira vagyunk egy nagy szabad tér, ahol lehet felfedezni és rohangálni is minden probléma nélkül.

Milyen más változásokat “fújt” még be az életünkbe a karantén? Próbálom ezt a helyzetet pozitívan felfogni: ugyan be vagyunk “zárva”, de az elmúlt hónapok rohanása (pakolás, költözés, ügyintézés) után az elmúlt héten végre volt lehetőségünk leülni és megnézni egy filmet nyugiban. Sokat sütünk, főzünk, lett dedikált pizza nap és tegnap kisült (nagyon régóta az eslő) kenyerem is, amit már réges régen terveztem. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy ezerszer jobban figyelek arra, hogy mi mikor jár le, így érezhetően kevesebb dolgot dobunk ki, mint a katasztrófahelyzet előtt. A vírus nagy nyertesei pedig a macskák, akik közül van olyan aki szerint most állt helyre a világ rendje, hiszen a gazdi dolga az, hogy lesse a cica vágyát, etesse, szeresse és random fekvőfelületté váljon, ha arra van igény.

Most megyek, kimerészkedünk, hogy beszerezzük a következő napokra szükséges zöldség mennyiséget. Addig is: “Au revoir!

Kategóriák
Egyéb kategória

Egy új világ hajnalán

Az a nap is úgy kezdődött, mint rendesen – kezdődhetne történetünk. Felkeltünk egy nap és már semmi sem volt ugyanolyan. De nem így változott meg a körülöttünk lévő világ. Szépen, lassan bekúszott az életünkbe és hatást gyakorolt gyakorlatilag szinte mindenre. És hogy sikerült alkalmazkodnunk ehhez a változáshoz? Nos, erről fog szólni ez a blog.